Szőke haja lobogott a szélben...fehér lován felém közelített.
-Selma-hallottam a hangját.-Selma!SELMA!-a hang kemény ,érzelemmentessé vált.
-Selma kelj fel!-rázott fel Mira a barátnőm.
Gyorsan felkaptam a fejem, és ijedten néztem fel Mr. Mergilius tanár úrra.
-Köszönjük hogy megtisztelsz a jelenléteddel!-hajolt meg gúnyolódva,majd visszafordult a táblához,és úlyra belemerult a fizika "szépségébe".
-Mi ütött beléd?-kérdezte Mira suttogva.
Én nem válaszóltam, csak elfordultam és elkezdtem jegyzetelni.
Nem bírtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy 2 hónap múlva 18 leszek, és még nem volt barátom.
Sokan szerencsésnek tartottak, amiért "mindent" megkapok amit akarok-és pénzzel megvehető.
Sajnos az igaz szeretet nem ilyen.
Az osztályban népszerű vagyok, sőt az egész iskola ismer, de semmire sem megyek vele, mert nem engem szeretnek, hanem a bulikat amiket rendezek-viszonylag gyakran egy hónapban akár 2 iskolaszintű bulit összedobek-csupán unalomból.Ráadásul anyagilag is el vagyok kényeztetve.
~Mégsem vagyok boldog.
Mivel apám 10 éve meghalt,anyám meg csak a munkájának él,gyakran egyedül érzem magam.
